Vajon mi a helyzet abban az esetben, ha az ember Randifőz és kivételesen nem másnak, hanem saját és Sármos Lovagja örömére? Mert legutóbb ez történt. Legyen néha nekünk is jó, nem? Persze, mint minden ehhez hasonló alkalommal, az ember ilyenkor is imponálni szeretne és igyekszik olyasmit készíteni, amiben verhetetlen. Így alakult hát, hogy szokásomhoz híven a közel-kelethez nyúltam. Nem izgultam, tudtam, hogy az én randim nem egy „csiripöri, koviubi” srác. Az olyan nem is lenne nekem való. Frissen sütöttem a pitát pásztói kenyérlisztből, mert első randin az ilyesmi kvázi jár. Lett mellé humusz, tabulé és muhammara. Mivel mégis csak férfiembert láttam vendégül a húst sem hagyhattam ki. Egy köfte mellett döntöttem és Isten áldja meg Gál Józsit, a kedvenc hentesemet, mert olyan marha-bárány kevert darált húst adott, hogy az este egy meghatározó részében őt emlegettük ahelyett, hogy a csillagos eget bámultuk volna lágy zeneszó, rózsaszín szívecskék és repkedő fehér galambok mellett. Vagy mi. A filmekben asszem valahogy így néz ki egy randi, nem? Nálunk inkább a hentes volt a téma.
Nos, Randifőzés esetén felmerül az a kérdés is, hogy érdemes-e megjátszani magam és odaültetni a fiatalembert a terített asztalhoz csak úgy ukmukfuk, vagy kezdjem edzeni szegényt még időben, és tartassam-e vele a derítőlapot rögtön az első alkalommal. Ha ugyanis tervei vannak velem, a jövőben a csomag szerves része lesz a derítőlap tartása is és ezt jó, ha már a legelején tisztázom vele. Hát, nekem akkora mázlim van, hogy egy valódi Házisáfrány rajongót láttam vendégül, aki az éhesen általában meglehetősen paprikás hangulatú barátaimmal ellentétben boldogan segített! És hogy az élvezeteket tovább halmozzam, mire kitálaltam a vacsorát, a fotóskellékeket már el is pakolta! Kell ennél tökéletesebb este? S, hogy ki a fiatalember? Hát, sajnos még csigázlak egy darabig. Nincs keresztnév, nincs kép, sajnálom, furdaljon csak a kíváncsiság, mert semmi sem izgalmasabb egy szappanopera első részeinél! :-)
Szóval számos mezzét készítettem, tabulé volt ezek közül az egyik. Imádom a tabulét. Néhány dolgot azonban szeretnék tisztázni vele kapcsolatban. Nem túlkomplikált saláta ugyan, mégis számos tévhit kapcsolódik hozzá. Egyrészt tabulét MINDEN esetben bulgúrból csinálunk és nem kuszkuszból, se nem búzadarából! Én a kisszeműt preferálom. Megint csak nem evidens mindenki számára, de attól, hogy a bulgúr és a kuszkusz hasonlóan néz ki, még az egyik búzatöret a másik meg lisztből sodort golyócska. További félreértés, hogy a bulgúrt meleg vízzel kell forrázni. Nem, elég kicsit hideg vízbe áztatni épp csak al dente, vagy egyszerűen nyersen a salátához keverni és a saláta levét úgyis felszívja majd egy jó óra alatt. A Tabulé petrezselyem alapú saláta azokból az országokból, ahol nem három fonnyadt kósza szál a csokor, hanem egy sárgadinnye méretű bokréta. Minden más hozzávaló, köztük a bulgúr is csak ízesítő, nem az a dolguk, hogy domináljanak az ételben.
Nu. És akkor a recept. Ez egy nagyon egészséges saláta. És rettentő finom. Látod! Tudok én vegán fogásokat csinálni, ha nagyon akarok!
6-7 csomag petrezselyem
8-10 friss mentalevél
2 szál újhagyma
2 nagy, érett paradicsom
2-3 ek aprószemű bulgúr
csipet római kömény (nem ortodox hozzávaló...)
citrom
olíva olaj
só
- Áztasd a bulgúrt hideg vízbe, de ne hagyd, hogy teljesen megpuhuljon
- Vágd a petrezselymet apróra. Karikázd vékonyan az újhagymát.
- Vágd a paradicsomot apró kockákra és keverd a többi zöldséghez.
- Add hozzá a bulgúrt, sót és római köményt.
- Öntsd nyakon olíva olajjal gazdagon és locsold meg a citrommal. Ha kell, ízesíts utána.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.