22 évesen halálosan szerelmes voltam Andrásba. Abban a korban előfordul az ilyesmi, na. Méretes pocakjával leginkább egy Nagy Fehér Buddhára emlékeztetett, - imádom ezt a típust- és ennek megfelelőek voltak étkezési szokásai. Ha valakit érdekel, nemrég találkoztam vele, és képzeljétek, azóta lefogyott. Kár. Szóval, András imádott az éjszaka közepén falni bármit, ami a szeme elé került és vega, mert húst misztérius okokból nem evett. Akkoriban menő volt görkorizni és emlékszem arra, amikor meleg nyári éjszakákon elgurultunk a közeli arab éjjel-nappaliba ahol mindig vettünk sok más mellett babaganusht, a padlizsánkrém egyik közel-keleti változatát. Na jó. Technikailag ez úgy nézett ki, hogy ő siklott a betonon, mint egy hormonkezelésen átesett Katarina Witt én meg csoszogtam utána, mert ehhez a görkori dologhoz tök tehetségtelen voltam.

Sosem értettem mit szeret a jellegtelen, citromsav mellékízű konzerv babaganushon, így aztán sok év távlatából sem bírtam ellenállni a „hómméd” változat kipróbálásának, már csak a régi szép idők emlékére. Ki is derült, hogy ha házilag csinálja az ember ez a padlizsánkrém klasszisokkal finomabb, mint a bolti majonézzel készült társa. A tahini és cayenni bors tényleg fantasztikusan pikánssá teszi a krémet és ráadásul pikk-pakk kész van.-

Hozzávalók:

2 nagyobb padlizsán
2-3 ek tahini, azaz szezámpaszta
2 gerezd fokhagyma
kis csokor apróra vágott petrezselyem
1-2 ek olíva olaj (de valami rendes ám!)
csipet cayenne-i bors
só, bors, citromlé, ízlés szerint

Süsd meg a padlizsánt és húzd le a héját. Várd meg, míg kihűl és levet ereszt, majd szűrőben nyomkodd alaposan át. Deszkán, néhány határozott mozdulattal aprítsd pürévé. Ne dőlj be annak a mítosznak, hogy ha fém éri megkeseredik, rozsdamentes acéltól nem lesz semmi baja! Tedd hozzá a szezámpasztát, az olajat, a citromlevet, a fűszereket és petrezselymet. Hanyag mozdulatokkal keverd össze és máris tálalhatod. Ha egy mód van rá, pitával.