A ’70-es évek Athénjében minden nő nagyjából egyformán nézett ki. Az arc színeihez egyáltalán nem passzoló hidrogénszőke haj, márkás napszemüveg és vastag combok. Ha az említett combokra terelődött a szó, a nők felsóhajtottak és azt mondták: - Hát igen, igen... Az olíva olaj... és beletörődően megpaskolták sonkácskáikat. Az meg se fordult a fejükben, hogy talán nem az olaj, hanem az éjjel 11-kor kezdődő óriáslakomák és a saláta levét kitunkoló hatalmas adag fehérkenyerek lehetnek a felelősek a nem kevés túlsúlyért. Azóta eltelt 30 év és az egykori szőke démonok leányai edzőterembe járnak, befejezték a hollófekete hajak szőkítését és nem zabálnak kenyeret nyakra-főre. Valahol kicsit sajnálom... Olyan szórakoztató volt!
Nos, ha már a kenyérnél tartunk, amikor még nem árulták minden sarkon és nem volt telenyomva adalékanyaggal, elképzelhetetlen volt, hogy a maradékot kidobják eleink. A száraz kenyérrel sűrítettek leveseket, csináltak belőle felfújtat, megdarálták morzsának, de Toszkánában tunkolás helyett bele is keverték a salátába. A panzanella, a híres kenyérsaláta azért zseniális, mert a kenyér óriás mennyiségű salátaöntetet szív magába, hogy a savanykás, borsosan olívás íz harapásonként áradjon szét a szádban. Emellett megadja neked az illúziót, hogy diétás fogást eszel éppen, „hiszen ez csak egy saláta”. A beletépkedett fél vekni kenyér meg kit érdekel, nem?
Szóval így történt, hogy a minap, amikor Emese feljött hozzám dumálni, fogyókúrás ételt ígértem neki. Kapta többek között ezt a salátát. Lehet, hogy nem fogyott tőle jelentősen, de legalább nem maradt éhes a végén.
Nu. És akkor a recept. Ha lehet, jó minőségű, házias jellegű parasztkenyérrel dolgozz. Variálhatod a hozzávalókat bártan, az öntetnél azonban én esküszöm a klasszikus olajos- borecetes vinegrette-re. Elbír kaprit, ajókafilét, paprikát, olajbogyót. Nem árt, ha a paradicsomokat besózod fél órával azelőtt, hogy a salátát megcsinálnád, mert ennél az ételnél minél több a lé, annál jobb.
3 nagy, érett paradicsom
1 kis fej hagyma
Kis csokor bazsalikom, rusztikusan tépkedve
½ hámozott kígyóuborka
1 ek kapribogyó
2 marék a héjától megfosztott, darabokra tépkedett, szikkadt kenyér
2 ek borecet
4 ek olíva olaj
só, bors
- Vágd fel a paradicsomot, sózd meg és hagyd békén kb. fél órára.
- Vágd hozzá az összes többi zöldséget és fűszert.
- Az olajat keverd az ecettel és sózd.
- Öntsd a salátához.
- Add hozzá a kenyeret és várd meg, míg a levet jól felszívja. Ha túl sok levet szívna fel, önts rá még ecetet és olajat, de ha van nagyon érett paradicsomod, azt is nyugodtan „kinyomhatod” akár egy narancsot és annak a levét is hozzáadhatod pluszban.
- Ülj le a tv elé, és nézd meg a Helyszínelőket, csodásan színes salátádat eszegetve!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.