snidlingvirág

Nyakunkon a tavasz, egy ponton tényleg azt hittem sose lesz ilyen, mégis kibekkeltük! Kicsit ugyan még fagyosak az éjszakák, de már érezni, hogy közeledik az élet napos oldala, és vele a gyönyörűséges, finom és illatos fűszernövény szezon! Imádom a fűszernövényeimet, fantasztikusan festenek mini erkélyemen és amúgy sincs annál csodásabb, mint amikor a frissen készült ételre rádobálok egy marékkal a „saját termésből”!

Nos, mielőtt elkezdenél kifogásokat keresni, előre szólok, hogy ha van a lakásodban ablak, márpedig kicsi az esélye, hogy nincs, igenis TUDSZ fűszernövényeket nevelni te is! Hány embertől hallottam már, hogy ő bizony megpróbálta, kis cuki zöld növényei mégis hullottak, mint a legyek. Hát, én nem hiszek abban, hogy mindig a legjobbak mennek el legelőször így leírok néhány szabályt, és ha ezeket betartod, akkor szinte egész évben elfejtheted a szárított vagy fagyasztott fűszereket.
Mondjuk, azokat amúgy is elfelejthetnéd...

Az úgy volt, hogy a minap Roni vasárnapi mozit szervezett. Szeretem a vasárnapi mozit, mert attól, hogy vége a pihenőnapoknak mindig letargiába esem, és erre remek gyógyír, ha adunk hétvégének valami kreatív befejezést. Ez a mostani pedig különösen jól sikerült! Roni elhívta csomó barátját, akikkel a következőképpen ismerkedtem meg: Az egyikhez hozzávágtam a télikabátját. Inkább ne kérdezd a részleteket, jó???!!! ;-) A másikat rávettem, hogy Berki a Békás poharat vegyen nekem ajándékba, pedig nem volt egy Breki a Békás fazon, nekem elhiheted! A harmadik mellettem ült a film alatt, és miközben mindannyian szájtátva bámultuk a lenyűgözően jóképű és valami miatt épp szomorú Robert Downey Jr.-t, a lány fittyet hányva a jómodornak és a teli mozi teremnek, teljes hangerővel rákiabált: - Ne bánkódj a nő miatt Robert, itt vagyunk neked mi!!!

Most csodálkozol, hogy mindegyiket azon mód megkedveltem???? Nem tudom, te hogy vagy vele, de ilyen esetekben általában rám tör az ellenállhatatlan bérzingelhetnék, így javasoltam Kedves Új Ismerőseimnek, hogy a soron következő vasárnap estét ne avval töltsük, hogy idegeneket hajigálunk popcorn-nal a moziban, na nem mintha az nem lenne szórakoztató tevékenység, hanem jöjjenek kéglire, adok nekik valami könnyű vacsorát.

Most akkor van két lehetőséged. Vagy veszel tíz deka füstölt lazacot ezerkettőért, vagy ha nem ragaszkodsz nagyon a füstölt ízhez, készítesz gravlaxot ennél jóval olcsóbban, és az legalább nem csak a fél fogadra lesz elég. Na, nem mintha spórolni akarnék neked, halból ugyanis kizárólag prémium kategóriát szabad vásárolni, ami sosem olcsó, ha nyers ételt készítesz belőle meg pláne, így az „osankorateszkó” hiperek halpultjának akciós termékei alapból kiesnek.

A gravlax nagy kedvenc a skandináv országokban, igaz arrafele amúgy se nagyon van a rénszarvason és a halon kívül más ehető. Ne tévesszen meg, hogy halat eszel, a lazac ugyanis egyáltalán nem fogyókúrás, nem véletlenül szokták a tenger szalonnájaként definiálni, jó hír azonban, hogy a benne lévő zsírok „jó zsírok”, azaz élettani szempontból egészségesek. Kanga se véletlenül tömte csukamáj olajjal Zsebibabát. Most már legalább tudod.

Lassan két hete, hogy úgy öltözöm, akár egy Michelin baba és már kezd nagyon elegem lenni! Tök jó lenne, ha inkább csillagaim lennének az előbbi jelzővel, de nem, sajnos a helyzet momentán egyértelműen a ruházatomat minősíti. Azt hiszem utoljára az óvodában szerepelt a repertoáromban olyasmi például, hogy „váltócipő”. Na meg a napokban. A farmerom alá pedig harisnyát is húzok, és hát ez se kimondottan randi szerkó. Szóval várom a meleget akár a messiást...

No. A helyzetet elviselendő, gondoltam folytatnám néhány hete elkezdett, rituális esőtáncom. Ez nagyjából úgy néz ki, hogy kitartóan csinálom a nyarat idéző fogásokat, hátha sikerül az olvadást előcsalogatnom jeges rejtekéből. Így történt, hogy beszereztem pár csinos padlizsánt és elővettem néhányat a kedvenc alapanyagaim közül. Tahinit, görög joghurtot és gránátalma melaszt, hogy egészen pontos legyek és kipróbáltam azt a receptet, amiben ezeket a külön-külön is verhetetlen alapanyagokat öntet formájában össze kell keverni. Mielőtt nekiláttam volna, kicsit szkeptikus voltam, de mint általában, most sem kellett csalódnom a libanoni konyhában! Ja! A padlizsánra került a végén pirított fenyőmag is, az íze és a textúrája remekül kiegészítette a padlizsánét. A fotóról azonban lemaradt, így képzeld oda, ok? Ha pedig esetleg van otthon, egy kis marék gránátalma mag is jól passzol hozzá. Ez a padlizsán remek előétel, vagy pitával fogyasztva könnyű vegetáriánus főfogás.

Belegondoltál már abba, micsoda hatásvadász pánikkeltő a média? Az úgy volt, hogy kerek egy hete hallgattam, ideje készülni, mert itt bizony közeleg a világvége, AKÁR 30 cm hó formájában! És akkor lesz ám nekünk jaj! Ugyan az elmúlt években is esett hó, már csak ilyen ez a mi éghajlatunk, de azért nem árt ijedezni, avval is megy az idő.

Mint minden konzumidióta, én is bepánikoltam kissé az éhenhalás gondolatától, így jó időben beszereztem néhány kg-ot a kedvenc Pásztói kenyérlisztemből egy csomag élesztővel egyetemben. Nehogy már pékáru nélkül maradjak a hétvégi hószállingózásban! Pánikommal nem voltam egyedül, amikor ugyanis elnéztem a lakásomtól 2 percre fekvő nagyközértig láttam, hogy a kenyeres pult töküres, némi délpesti tartóskenyeret kivéve.

Na jó. Elmaradt világvége ide vagy oda, a kenyeret azért csak megsütöttem a vasárnapi verőfényben, ha már így rákészültem. Este aztán el is fogyott percek alatt. Mert éhes barátok jöttek, naná, és szerencsére egész jól közlekedtek az állítólagosan katasztrófa sújtotta Budapesten.

Már jó ideje tervezgetem, de most jött el az ideje annak, hogy indítsak a blogon egy háztartási praktikákkal kapcsolatos cikksorozatot. Ahhoz ugyanis, hogy valaki normálisan tudjon főzni, nem elég a tehetség, kellenek a megfelelő eszközök is. Na, nem feltétlenül a drága, csillivilli tárgyakra gondolok! Annak például tök felesleges kierőszakolni karácsonyra a pasijától egy cukipiros Kitchenaid mixert 160 ezerért, aki sose süt, vagy egy le creuset öntöttvas lábast 70 ezerért, aki sose brézingel. Akkor se, ha jól néz ki. Kérjen inkább ennyiért egy ékszert, festményt, menő telefont, annak több hasznát veszi. A lényeg az, hogy megnézd, ár-érték arányban mi az, amire tényleg szükséged van.

Nos, sorozatomat a késekkel kezdem. Imádom a késeimet, csodás japán Shun-jaimat, ők a gyengéim! Néha csókolgatom őket, mint más csajok a plüssállatokat. Ne mondd el senkinek, jó?! Soha semmire nem vagyok irigy, de a késeimhez nem nyúlhat senki, csak én! A jó vágószerszám ugyanis a legfontosabb dolog, amit egy konyhában be kell szerezni. Méghozzá drága, minőségi darabokat, amiket ha szakszerűen használsz/ élezel/ tárolsz, simán kiszolgálnak egy életen át.

Egyszer valahol azt olvastam, csak az életlen kés veszélyes. Hát, szerintem ez az kijelentés semmilyen szempontból nem állja meg a helyét, de az az egy biztos, hogy ha szépen és könnyen szeretnél vágni, ahhoz elengedhetetlen egy borotvaéles, formatervezett darab. Ebben a cikkben megpróbálom összefoglalni, mik a legfontosabb szempontok a vágószerszámok kiválasztásánál.

Néhány hete még javában nyavalyogtam, hogy mennyire utálom a januárt és íme, lassan vége is! A nagy hidegek (eddig) szerencsére elmaradtak, én pedig úgy készülök a tavaszra, hogy színes, illatos, zöldség alapú ételeket csinálok. Így legalább a terített asztal láttán elkap az illúzió, hogy itt bizony, kéremszépen, szinte már igazán majdnem jó idő van...

Az úgy volt, hogy átjött Dóri egy gyors ebédre és, hogy bevállalja a kísérleti nyúl szerepét, ugyanis néhány hét múlva olasz menüsort tanítok majd 10 embernek, és nem voltam biztos abban, hogy mennyi levest csináljak nekik. Gondoltam most jól letesztelem 2 csaj mennyit fogyaszt, aztán azt megszorzom öttel, mert az ilyen alap matekműveletek még nekem is mennek.

Kedvenc paradicsomlevesem laktató, ízletes és gyönyörűek a színei. Dóri tehát nagyon elégedett volt az ebéddel, és nem mellesleg kipletykáltunk mindenkit, aki él és mozog. Mert az mindig jó.

Mindig nagy volt a szám, hogy mennyire szeretek kenyeret sütni. Ehhez képest eddig össz-vissz 3-szor tettem fel a blogomra kelt tésztát. Volt a pita, a koulouri és a danish. Ennyi. Ez utóbbi ráadásul nem is kenyér. Így aztán éreztem, nagyon eljött az ideje valami újabb péksüteménynek. Amúgy is elegem lett abból, hogy a barátok mindenféle „C” kategóriás, ehetetlen kiflire esküsznek. Képesek az útjukból teljesen kieső közértekbe járni pusztán a kifli miatt, ezért úgy gondoltam, megmutatom nekik milyen is az IGAZÁN finom kenyérféle, aztán hátha revideálják az álláspontjukat. És lőn.

Külön büszke vagyok arra (hagy legyek már néha én is szerénytelen, na! :-), hogy ezt a receptet kivételesen teljesen én találtam ki, nem olvastam utána, hogy mások hogy csinálják, mégis azt hiszem, sikerült a tökéletes kiflit megsütnöm! A titkok pedig a következők, neked, de csak neked elárulom: 1. Víz helyett tejjel dolgoztam. 2. Olaj helyett olvasztott vajat is kevertem a tésztához. 3. Igen, sajnos az is igaz, hogy némi kristálycukor is került a masszába. Kell, mit csináljak, tényleg kell bele... 4. A kenyérlisztet ezúttal 50%-ban finomliszttel kevertem. Nagyon fehér kenyerek, pl. baguettek esetében ez sosem árt. Az eredmény leírhatatlan lett, és a lakásban mennyei illat lengett legalább egy napig. Most épp a tegnapi maradékot reggelizem. Vajjal, házi baracklekvárral. Nos, igen. Nehéz az élet...

Emlékszem, amikor pár éve karácsonykor két álló napon keresztül főztem a klasszikus barnamártást marhasültem mellé. A konyhában rettenetes volt a füst, amikor a húst és csontokat pirítottam, a véget nem érő rotyogás jutalma pedig össz-vissz kb. 3 dl mártásalap lett. A rokonság megette, persze, ízlett is nekik, mondták, hogy jaj de jó, meg minden, de pontosan láttam rajtuk, hogy gőzük sincs, mennyi meló van abban a rohadt mártásban. Közben szörnyű gyanúm támadt, szerintem egy sima marhapörinek ugyan ennyire örültek volna. Na, akkor bizony rájöttem, nem csak attól lehet jó egy menüsor, ha elkészítése komplikált vagy hosszadalmas. Legalábbis máskor nem tökölök ennyit az tuti, inkább rámegyek a látványos, mások által bonyolultnak gondolt, ám pofonegyszerű és gyorsan elkészíthető ételekre. Így komoly erőfeszítések nélkül arathatok osztatlan sikert miközben vendégeim elégedetten dőlnek hátra.

Így történt, hogy idén karácsonykor a fúzió jegyében távol-keleti fűszerekkel gazdagított sütőtökleves lett az első fogás. Semmi meló, osztatlan siker, különleges ízvilág. A vacsora előtt pedig sminkelni is jutott időm. Hát nem ez a tökéletes?

Szerintem a január az összes hónap közül a legvacakabb. Hogy miért? 31 napos, rohadt nagy a hideg, még iszonyú sok van a télből, sötét van és ünnepek sincsenek, amikre készülhetnénk. Ebben az időszakban két lehetőséged van az idő múlatására. Vagy előkapod a zsilettpengét és egyedül követsz el csoportos öngyilkosságot, vagy minél gyakrabban rendezel vendégséget, ahol testnek és léleknek tetsző (értsd, kellőképpen hizlaló) ételekkel vígasztalod magad és barátaid.

Idén úgy gondoltam, egymás vigasztalását jó időben, már január elsején érdemes elkezdeni, így paradicsomos- fokhagymás görög lencsém mellé tonhalas empanadakat is csináltam, mert az mindig finom. Melóztam vele egész délután, ám amikor az öcsém elé leraktam közölte, ő bizony ebből nem eszik, mert hogy lehetek olyan hülye, hogy nem tudom, aki elsején halat eszik, annak elúszik a szerencséje. Amikor kinevettük, gyorsan hozzátette, simán lehet, hogy ha például Nóri tavaly nem evett volna lencsét szilveszterkor, hanem helyette behalazott volna, most nem tudna külföldön tanulni. Hát, mondta Nóri bölcsen, ahhoz, hogy én külföldön tanulhassak, bőven elég ha a papa nem eszik ma halat! És beleharapott a ropogós, még forró táskába majd záros határidőn belül a következőbe. Így történt, hogy az empanada-k az este végére elfogytak, csak az öcsém tett egyet félre másnapra. Mert akkor már szabad. Aszonta.