Mint minden rendes, jóravaló városi lány, én is hosszú évekig hittem, hogy a szilvás gombóc a mirelite pultban terem. Az öcsém misztérius okokból, de élt-halt a kemény, rágós, dögunalmas ízű gombócokért, melyek engem sokkal inkább emlékeztettek a bostoni fojtogatóra, mint bármi egyébre, így aztán időnként ezt ettük vacsorára. Azt nyilván nem mondhatom, hogy csinált a mama. Inkább csak felengedte. Vagy mi. Nos, jó pár évnek, összesen 35-nek kellett eltelnie, míg az egyik ex-anyósom készített nekem házit és végre megtudhattam, miért is olyan népszerű ez az étel. És ekkor, mint előbb-utóbb mindent, ami hizlal, ezt is megszerettem!
Szóval az úgy volt, hogy megint egy évvel öregebb lettem, és miután szeretem a változatosságot, azt gondoltam, az idei születésnapot a már-már megszokott siránkozás és kesergés helyett megpróbálom inkább vidáman tölteni. Lett is ünnep barátokkal, remek hangulattal, borfesztivállal, rengeteg, egytől egyig eltalált ajándékkal, valamint némi teljesen váratlan, ám annál tökéletesebb romantikával. Bizony ám!
Nos, vissza a gombócokra, mert tényleg tiszta lányregény lesz a blogom a végén! Együnk inkább, jó??? Papa tehát mondta, hogy menjünk el családilag szokásosan a Remíz étterembe. Én viszont úgy gondoltam, hagyjuk az éttermezést, bedobtam a közösbe gombócos ötletem, mert a gyerekek amúgy is mindig az ide vonatkozó számot hallgatják a Padlásból, így tudtam, hogy arra úgysem mondanak majd nemet. Mert főzni a születésnapomon is jó. Gombócaimat eredetileg panko morzsába szerettem volna forgatni, amit egy elegáns mozdulattal otthon felejtettem, de úgy gondolom a klasszik változattal sem vallottam szégyent. Legalábbis remélem.A gombóckészítésnek két iskolája van. Egyrészt sütheted a burgonyát héjában, sütőben, vagy főzheted vízben. Az előbbi hosszadalmasabb művelet, az utóbbi egyszerűbb. A sütött krumpli tésztájába kevesebb liszt kell, hogy összeálljon, így a végeredmény puhább lesz. Szóval döntsd el te, mi tetszik jobban én meg nyomatom neked mindkét receptet. Nem megyek bele a technikai részletekbe, hogy miért, de ezúttal főztem a krumplit, ám legközelebb tuti, hogy kipróbálom sütve is. Első próbálkozásom után ezt kell mondjam, kevés gyönyörűségesebb dolog van a világon, mint a gombócban főtt szilva bordó héja melyből buján buggyan ki a napsárga gyümölcshús! Szóval felejtsd el a fagyasztott rémséget egy életre és kapd elő a gyúródeszkát!
Nu. És akkor nem csigázlak tovább. Jöjjön a recept! A liszt mennyisége hozzávetőleges, tényleg azon múlik, mennyire vizes a krumpli, így tetszés szerint adj még hozzá. A tészta legyen lágy, de azért ne túl ragadós. Ennyiből nagyjából kb. 20 gombócod lesz.
1 kg főzni való, lisztes krumpli
kb. 200 gr finomliszt ha sütöd a krumplit, és kb. 400 gr ha főzöd
100 gr búzadara
3 tojássárga
100 + 100 gr vaj
nagy csipet só
300 gr morzsa
20 szem szilva
fahéj
porcukor
fahéj
kristálycukor
- Főzd/ süsd puhára a krumplit, hámozd le a héját és még melegen törd át a burgonyanyomón. (Én hidegen törtem át és nem akarok részletekbe menni arról, mennyit szívtam vele!!!)
- Add hozzá a tojásokat, lisztet, grízt, olvasztott 10 dkg vajat, sót és gyúrd formázható tésztává.
- Finoman vágd meg a szilvák egyik oldalát és vedd ki belőlük óvatosan a magot. Tégy a helyükre kristálycukrot, ha szereted, fahéjasat. Nem fogod megbánni!
- Nyújtsd a tésztát 5 mm vastagra és vágj belőle 5-7 cm méretű négyzeteket.
- Tedd közepükre a gyümölcsöt és óvatosan gyurmázd gombócokká.
- Közben 10-15 deka vajat serpenyőben közepes hőfokon piríts a morzsával aranybarnára.
- Tedd a gombócokat forrásban lévő sós-cukros vízbe és főzd őket 10-12 percig. Várd meg, míg feljönnek a víz tetejére és utána mén 2 percig hagyd őket a vízben.
- Szűrd le a gombócokat, forgasd őket morzsába gazdagon és szórd meg a fahéjas porcukorral.