
Amióta az eszemet tudom, az hallgatom, milyen jól esik „az embernek” nehéz ételeket enni télen. „Nincs finomabb” egy testes sóletnál, vagy marhapörköltnél, „mert tudod, kell az energia a hideg hónapokban”- mondogatják a 25 fokra felfűtött lakásokban. Nos, én ezzel nem értek egyet. Nem mintha a meleg étel nem esne jól januárban, sőt, soha nem eszem annyi tejfölös levest, mint ilyenkor, de egy téli fogás egyáltalán nem kell, hogy több kalóriát tartalmazzon mint valami, amit nyáron ennél. Szerintem ilyenkor is tök jó dolog a zöldség, így ha csak nem lapátolod egész nap a havat a mínusztízben, márpedig nem lapátolod, hidd el, remek megoldás lesz valami könnyű neked is. Egyrészt a szép színek miatt, mert emelje fel az a kezét, akinek nincs a téli hónapokban színhiánya, naugye. Másrészt a vitaminpótlás is sokkal hatékonyabb zöldségeket majszolva, mint szintetikus kapszulák formájában. Ezért van az, hogy amikor a TV előtt ücsörögve ropogtatnék valamit, át szoktam gondolni, mégis mi legyen az. A minap például vettem egy zacskó viszonylag szofisztikáltnak tűnő burgonyachips-et, de amikor kiderült, hogy 100 g sültkrumpli pont 500 kalória, inkább odaadtam valaki másnak. Érded már, mire akarok kilyukadni, ugye? Ott van tehát az örök dilemma, van-e olyan nass, ami nem hizlal, vagy legalább nem egészségtelen annyira és mégis finom. Nem könnyű megoldani ezt a paradoxont, de nem is lehetetlen.