Mióta szajkózom neked, hogy szerezz be egy fagylaltgépet! Nem egy összeg, 12-15.000 Ft-ért már kapsz és onnantól, hogy házilag csinálod a jeges desszertet, a minimagnumokhoz és egyéb műanyag szörnyűségekhez szokott szervezetednek olyan, már-már dekadens élményben lesz része, melynek létezéséről azelőtt álmodni sem mertél! Ha pedig megvetted a „legújabb családtagot”, (az enyém rózsaszín, csak mondom…) rendeld meg David Lebovitz "The perfect scoop" című könyvét, így nagyjából mindened megvan a tökéletes fagylalt elkészítéséhez. Jégkrémet csinálni nem egy ördöngösség, sőt, 15 perc aktív időre lesz szükséged és utána némi türelemre, hiszen fagyni semmi sem fagy meg pikk-pakk. Ha az egyszerűbb ízeket szereted, nézd meg a sáfrányos madártejfagylalt vagy a csokoládéfagylalt posztjaimat. Most azonban eggyel szofisztikáltabbra vettem a figurát, kecskesajtos-meggyes változatot készítettem. Erre vágytam ugyanis, méghozzá erősen, és ha egy nő vágyik valamire, azt meg kell kapnia. A kecskesajt karakteres íze csodásan harmonizál a meggy édes-savasságával. Majd meglátod.
Szóval az úgy volt, hogy Szonja megígérte, jön segíteni, elkészíteni a desszertet. Persze amikor megtudta, hogy a fagylalt az összerakás után csak hosszú órákkal lesz fogyasztható azonnal visszakozott és közölte, ő inkább enni akarna, pepecseljek egyedül, majd felugrik másnap, kóstolni. Nos igen, a barátoknak nincs párja.
Nem tudom, fotóztál-e már nyári melegben, szemerkélő esőben, sötétedéskor (mert a drága barátnő órákat késett…) fagylaltot, de annyit elmondok, nem egy hálás feladat. Olyannyira nem, hogy egy ponton a fagylalt placcs, kiesett a tölcsérből, és a földön landolt. - Kár azért a fagylaltért!- mondta Szonjácska. Aztán azt, hogy „de nálad úgyis tisztaság van, nincs ennek semmi baja, megeszem a földről!”. …Hát így. És a végén még valami fotó is készült.

Ez az a poszt, amire az anyukák annyit fognak mondani, „lárifári”! Én azonban csak gyakorló nagynéni vagyok, így nem minden akadályt veszek zökkenőmentesen.

Viszonylag ritkán sütök bő olajban. Bár általában az ellenkezőjét hirdetem, valójában az az igazság, hogy két sor csokoládé elmajszolása között igyekszem könnyű ételeket készíteni. Bő olajban sajnos inkább finom dolgokat lehet csinálni, mint egészségeseket, ha érted mire gondolok, a lájotos étel meg a finom étel általában nem ugyan az. Aztán ott van a használt olaj kérdése. Mert mi a francot csináljon avval az ember? Te például? Te mit csinálsz vele??? Én ugyanis, ha nagy ritkán veszek egy üveg napraforgó olajat, hogy abban sütögessek, tanácstalanul téblábolok a maradékkal. A lefolyóba mégsem önthetem, mert eldugul, meg mit tudom én. Ilyenkor szoktam a leggázosabb, legszánalmasabb „illúzió megoldáshoz” folyamodni: fogom a szajrét, szépen beleöntöm egy befőttesüvegbe, rácsavarom a tetőt jó szorosan ééééés… Kidobom a szemétbe!

A férfiak úgy képzelik a lánybulikat, hogy azokon csomó lehengerlő szőkeség viháncol, hiányos ruhában egy óriási, habos fürdőkádban, kezükben párna és avval csatároznak. Esetleg hasonló felállásban mossák az autót, valami jó drágát, szintén hab, szintén viháncolás, rövid pólócska, a ruházat és a haj vizes, stb.