A húsvét egyik vitathatatlanul legszórakoztatóbb tradíciója a tojásfestés. Mi imádjuk, és ilyenkor az sem zavar, ha az egész konyha kvázi lemoshatatlan, élénk színű festékben úszik. Szeretek évről-évre újabb kreatív ötletekkel előállni, mert abban, ha mindig ugyan olyan a húsvéti dekor, nincs semmi kihívás!

Így történt, hogy az idén rámentem a természetes tojásfestésre. Tudom, hogy menőn hangzana, ha azt mondanám, az egészség nevében tettem azért, hogy a tojás porózus falán ne menjen át a mesterséges ez meg az, de a valóság az, hogy a természetes festékkel színezett tojásoknak olyan gyönyörűséges árnyalatai vannak, aminek nem lehet ellenállni!

Minden évben, karácsony körül vadul nekiállok ehető ajándékokat csinálni. Na, nem azért, mintha egyszerűbb, gyorsabb, vagy olcsóbb lenne egy boltban kapható valaminél, sőt! Inkább azért, mert az ilyen ajándék sokkal személyesebb, mint bármilyen, pikk-pakk, „tudjuk le” alapon megvásárolt kis bizbaz. Szeretek hát ebben a szezonban ilyesmivel pepecselni és a barátok mindig nagyon hálásak a finom, szépen csomagolt kis nassokért. Jutalom gyanánt pedig karácsony előtt hetekig fahéj és vanília illatú a lakás, a ruháim és a hajam. Ilyenkor semmi szükség illatgyertyákra!

Miután tudom, hogy nincs időd az archívumban keresgélni, ebben a posztban összegyűjtöm neked az összes eddigi ehető ajándékom fotóval és linkkel, így nem kell pötyögnöd a keresőbe. (A kép alatti feliratra kattints ha az illető posztot el akarod érni, ne a fotóra. Csak azért írom, mert volt olyan olvasóm, akinek ez nem volt egyértelmű.) Böngéssz köztük kedvedre, fogsz találni bőven ötletet édes és sós finomsághoz, kicsiknek és nagyoknak. Ezt a posztot folyamatosan frissítem majd, ha újabb ajándékokat csinálok!

Jó keresgélést és kellemes ünnepre való készülődést!

Ha tetszett a cikk, ide kattintva "lájkold" és kövesd Házisáfrány kalandjait a facebookon is.

A világ legfinomabb zserbója.
A mindenkori legolvasottabb posztom. Ha a karácsonyi szezonban egyetlen süteményt készítenél csupán, az ez a süti legyen!

Zselécukor házilag, valódi gyümölcsből

Sok iskola, sok szülői álláspont létezik azzal kapcsolatban, adjunk-e a gyerekeknek édességet, és ha igen, mikor, és mennyit. Természetes, hogy a felelősségteljes szülő az édes nasikat nem rutinszerűen, normális étel helyett kínálgatja, annak mértéke azonban családról-családra változik, mennyi cukros ezt-azt engedélyezünk a legkisebbek.

Ebből a szempontból nekem szerencsés gyerekkorom volt, ugyanis a mi nálunk mindenki imádja az édességet, így sosem volt teljes a tiltás. Anyukáméknál, és nálam is van úgynevezett „csokis fiók”, ami mindig dugig van minden jóval, de az igazság az, hogy pont azért, mert megszoktam, hogy VAN otthon nasi, a fiók tartalmát nem zabálom fel, tudok mértéket tartani. Nem mondom, hogy úgy jó, ahogy mi csináljuk, és a 2 gyerekünk semmiképp sem reprezentatív minta, de tény, hogy amikor kisebb korukban kértek, mindig kaptak valami finomságot. Nálunk a csoki sosem volt tiltott. Ennek eredményeként, tini korukra a gyerekeink alig esznek édességet. Néha 1 gombóc fagyi, máskor pár szem keksz, de napok telnek el anélkül, hogy eszükbe jutna nassolni. Emlékszem azonban azokra a zsúrokra, ahol volt olyan gyerek, akinek otthon sosincs cukor, és aki, mire kettőt fordultam, titokban kinyitotta az ajándékba hozott negyedkilós bonbont, és egymaga eltüntette az egészet, az utolsó szemig! Szerencse, hogy nem kapott cukorsokkot! Én pedig már akkor is úgy gondoltam, ilyet olyan gyerek, akinek a családjában az édesség nem tabu, és nincs rá kiéhezve, sose tenne!

Senki sem vitatja, hogy sok cukrot enni egészségtelen. A bolti édességek nagy részében ráadásul a cukron kívül rengeteg káros adalékanyag is található, és abban sem lehetünk biztosak, mennyi is az adott nasi cukortartalma valójában. Ezért én a kezdetektől arra törekedtem, hogy amit lehet, házilag készítsek el, mert abban tutin nincs tartósítószer, állagjavító, meg egyéb rémségek, pontosan tudom, mennyi cukor van benne, és ami még ennél is fontosabb: amit otthon csinálok, borítékolhatóan finomabb, mint a bolti változat! Ha meg már úgyis hízom, legalább prémium desszerttől tegyem, nem?

Nos, néha, karácsony közeledtével, amikor szembe jön a boltban a zselés szalon, bizony megkívánom a zselécukrot! Ilyenkor nekiállok csinálni egy adaggal, valódi gyümölcsből, és ha van időm, időnként még csokoládéba is mártom! A család imádja, és nem véletlenül! Olyannyira, hogy az idén bizony én készítem a szaloncukrot és ajándékba is jut majd!

Minden évben karácsonykor megsütöm a szokásos ünnepi repertoárom, hiszen nincs karácsony zserbó, mézeskalács vagy mandulás hókifli nélkül! Ez persze nem jelenti azt, hogy ne próbálnék ki ilyenkor új recepteket is. Keresgélni a legritkább esetben kell, hiszen a téma rendszerint megtalál, akár akarom, akár nem. Az idén úgy alakult, hogy polvoronest csináltam, amit Kati barátnőm imád, és ezért mindig vagyonokért vásárolja. Megelégeltem, hogy feleslegesen költ ennyit egy amúgy olcsó sütire, ezért úgy döntöttem inkább sütök neki én.

A polvorones andalúz aprósütemény, melynek gyökerei a 16. századra eredeztethetők vissza, és sokban hasonlít a magyar hókiflire. Több helyen is készítik, de igazán Estepa városa híres róla. Ez a süti karácsony előtt hegyekben áll a spanyol élelmiszerboltokban és cukrászdákban, egyesével selyempapírba csomagolva úgy, ahogy itthon a szaloncukor. Sok változata van, készülhet mandulaliszt nélkül, ezt a változatot mantecadosnak hívják, és ízesítik kakaóval, citrommal, de kókusszal is.

A polvorones hagyományosan disznózsírral készül, bár most már akad vajas vagy oliva olajas változata is. Általában nagy híve vagyok a vajas kekszeknek, de hidd el, ebben az esetben nem árt a tradícióknál maradni, hiszen az állaga csak így lesz megfelelően omlós. A kekszeid akkor sikerültek jól, ha szinte már a kezedben szétesnek. Ahhoz azonban, hogy ennyire omlós legyen, két dologra is ügyelni kell. Egyrészt a hozzávalókat egyetlen másodperccel se gyúrd tovább, mint hogy összeállnának, sőt, az a jó, ha még morzsás kissé, amikor abbahagyod, másrészt semmiképp se süsd túl a sütit! Ahogy megszilárdul a külseje, azonnal húzd ki a sütőből, ne várd meg, míg elkezd barnulni!

Ebben a változatban elősütöttem a lisztet és a mandulát, így intenzívebb aromájú lett a végeredmény. A mandula pirítását nem érdemes kihagyni, de a liszt elősütése nem kötelező munkafázis.

A kekszek jól záródó dobozban hetekig elállnak. Nem kell őket hűteni, gyorsan elkészülnek, és a legtöbb ehető ajándékkal ellentétben, leszámítva a mandulalisztet, olcsó alapanyagokból készülnek. Csomagold őket egyesével selyempapírba, és már adhatod is szeretteidnek!

Ha tetszett a poszt, ide kattintva követheted Házisáfrány kalandjait a facebookon is vagy kövess az instagramon!

Nu, és akkor a recept.

50 db 2 cm magas, pogácsa méretű kekszhez

800 g finomliszt
400 g zsír
375 g porcukor
200 g darált mandula
2 tk fahéj

1. Melegítsd a sütőt 230 fokosra és tedd bele egy lapos tepsin a lisztet. Várd meg, míg elkezd pirulni, ekkor keverd át. Ismételd meg a műveletet 2-3-szor, míg az egész liszt fehér helyett bézs színű nem lesz. Vedd ki, tedd félre, és pirítsd ugyanígy a mandulát.
2. Tegyél minden hozzávalót egy tálba és gyúrd össze kézzel pont addig, míg össze nem áll. Ahogy látod, hogy alakul, azonnal hagyd abba a gyúrást! Tedd a tésztát frissentartó fóliában legalább 2 órára hűtőszekrénybe.
3. Vedd ki a tésztát és melegítsd a sütőt 180 fokosra.
4. Több részletben nyújtsd a tésztát 2 cm vastagra és szaggass belőle karikákat.
5. Tedd a karikákat sütőpapírra és süsd őket 10-12 percig, míg kivilágosodnak, átsül a belsejük, de még nem kezdenek el barnulni.
6. Várd meg, míg kihűlnek, majd forgasd őket porcukorba, és csomagold őket egyesével zsírpapírba és már ajándékozhatod is!

Emmácska, a szépséges unokahúgom imádja a fahéjas tekercseimet. Nem hibáztatom ezért, hiszen ki ne vadulna meg a puha kelt tésztába rejtett fűszeres-cukros-vajas töltelék gondolatától? Ki ne vágyna ilyen kényeztetésre, egy unalmas, reggeli müzli helyett, vagy az ötórai tea mellé? Ezért amikor a napokban Emmához barátnők jöttek, ottalvós buliba, és megkért, csináljak nekik valami finomat, úgy döntöttem, a szokásos fahéjas tekercset alapul vége „tekerek” kettőt az alaprecepten és készítek egy olyan változatot, ami még szebb és még izgalmasabb. Úgy gondoltam, a téli ünnepek közeledtével remek ötlet lehet fahéj helyett egy komplexebb ízű karácsonyi fűszerkeverékkel tölteni a tésztát, másrészt, a konvencionális csigaforma helyett fonatot csináltam, amit muffin formában sütöttem ki. Az eredmény pedig lenyűgöző lett!

Csomó barátnőm fél az élesztős tésztáktól, mert mi van, ha túlkel, vagy nem kel meg, vagy nem lesz jó, pedig pár szabályt betartva nincs mitől aggódni! Igazából csak két buktató van ebben a műfajban.  Egyrészt rá kell szánnod az elkészítésre a megfelelő mennyiségű időt, és ügyelni kell az optimális hőmérsékletre, másrészt az ilyen sütemények frissen a legfinomabbak, így akkor jársz jól, ha azon a napon készíted el, amikor meg is fogod enni!

Az őszi zöldségek közül, nincs mit szépítenem rajta, magasan a sütőtök a kedvencem! Nem csak komplex, édes ízéért, szeretem, meg, mert egészséges, és mégis finom, de ez a szexi sárga valami talán a legsokoldalúbb zöldség a világon! Készülhet ugyanis belőle előétel, leves, főétel és desszert is! Ez utóbbi gondolatától van, aki idegenkedik, de épp csak addig, amíg meg nem kóstolja! A sütőtököt ugyanis nem kell erőszakkal beletenni egy sütibe, és utána kínosan bizonygatni, hogy „jaj, milyen jó az úgy”, ahogy azt a földes ízű céklával csinálják az egészségtudatosak, amikor belekényszerítik szegényt az oda egyáltalán nem passzoló brownieba. A sütőtök azonban simulékony természetével összhangot és boldogságot kölcsönöz a desszerteknek! Ezeket a sütiket úgynevezett „sütőtök fűszerkeverékkel” lehet még izgalmasabbá tenni, mely fahéj, gyömbér, szegfűszeg és némi szerecsendió keveréke. A keverék bázisát a fahéj adja, arányaiban ebből van benne a legtöbb. Amerikában minden boltban kapni, de én inkább elkészítem a sajátomat 4:2:1:1/2 arányban. Ősszel gyakran szerepel a repertoáromban sütőtök pite, vagy sütőtök mousse, de néha összedobok pár tökös-morzsás muffint is, a gyerekek vagy a csajok legnagyobb boldogságára!

Vannak olyan ünnepek, amiknek nincsenek magyar hagyományai, mégis beszivárogtak az életünkbe. Ezek közül akad olyan, amit kimondottan utálok, például a Valentin nap, aminek szerintem a világon semmi értelme sincsen, és olyan is, amire minden évben várok, ilyen az angolszász gyökerekkel rendelkező Halloween. Szeretem, hogy a közelgő téli hónapokra készülődést, az elmúlásra és a halottakra való emlékezést vidáman tesszük, hogy sírás helyett egy jó bulival emlékezünk azokra, akiket szerettünk!  Azt pedig egyenesen imádom, hogy ezen a napon  kvázi kötelező a „félelmeteskedés”, méghozzá a lehető legkreatívabb módon! Amerikában ilyenkor vannak olyan városrészek, ahová kimondottan tilos a belépés jelmez nélkül, a tömeg ki is vet magából, ha civil ruhában próbálkozol utcabálozni! Sőt, a játékosabb kedvűek az eseményre nem csak úgy felkapnak valamit, hanem hosszan tervezgetik az az évi jelmez-tematikát! Van, hogy egész családok öltöznek be Addams familynak vagy szuperhősöknek. A porták előtt ilyenkor töklámpások világítanak, a fákról csontvázak és seprűn lovagló boszorkányok lógnak le és a kerteket kíséretetek, mű-pókhálók és madárijesztők teszik félelmetesen szórakoztatóvá.

Halloween estéjén nagy bulik vannak mindenkinél, ahol nem csak a lakásdekor, de még az ételek és sütemények is ijesztően néznek ki! Pókhálós muffinok, bóléstálak, melyekben szemgolyók úszkálnak, habcsók csontokból kirakott torták, szellem formájú sütik dobják fel a napot, melyeket nem csak élvezetes elkészíteni, de a gyerekek is szívesen segítenek benne.

Az egyik legbejáratottabb sütim a „para-repertoárból” a „levágott ujj”, mely kedvenc, pofonegyszerű vajas kekszem kissé átkozmetikázott változata. A gyerekek ehhez is mindig beállnak mellém formázni, és közben halálra röhögjük magunkat azon, ki tud félelmetesebb változatokat készíteni!

A süti készítésénél ügyelj arra, hogy a vaj a lakás és a kezed hőjének a hatásától nagyon gyorsan olvad és puhul, így miután összeraktad a tésztát, mindenképp pihentesd a hűtőben és mindig csak annyit vegyél ki, amennyit épp formázol. Bár felesleges faxninak tűnik, de TÉNYLEG tedd az ujjakat a fagyasztóba sütás előtt pár órára, mert a szobahőmérsékletű keksz szét fog folyni a tepsiben sütés közben és elveszti az alakját, a fagyasztott azonban remekül megtartja!

Ezek a sütik rondák, és az a céljuk, hogy minél életszerűbben félelmetesre sikerüljenek! Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének rettentően finomak, mint a vajas kekszek általában! Az ujjakra a "kosz" kakaó és fahéjpor formájában kerül, -ügyelj rá, hogy teljesen tiszta, ha lehet új ecsettel dolgozz! A művér természetesen ételfesték. Ha idegenkedsz az ételfesték gondolatától, ki is hagyhatod, de hidd el, a gyerekek imádni fogják, amikor "bevérezhetik az ujjakat"! Nu, és akkor a recept.

Ha tetszett a poszt, ide kattintva követheted Házisáfrány kalandjait a facebookon is vagy kövess az instagramon!

Ha azt mondom, cukor, szinte biztosan a sima, bolti kristálycukor ugrik be neked elsőre, pedig az édesítők tárháza ennél jóval több és sokoldalúbb. Az biztos, hogy rengeteg emberernek a cukor a boldogság egyik forrása, és bár mennyiségeket enni belőle nem egészséges, az ember szervezetének az életben maradáshoz is szüksége van rá, ha nem is végeláthatatlan számú gombóc fagyi és tábla csoki formájában.

Cukornak hívjuk a monoszacharidokat, azaz egyszerű cukrokat, például glükózt, fruktózt vagy galaktózt. Villámgyors energialökést adnak a szervezetnek, a vércukor szintet is az egyszerű cukrok nyomják fel a leggyorsabban, így ha szellemileg vagy testileg nagyon lemerültél, egész kis mennyiség is pillanatok alatt helyre tud billenteni. Cukrok a diszacharidok, azaz összetett cukrok is, a kristálycukor glükóz & fruktóz keveréke, a tejcukor, azaz laktóz, a galaktóz és glükóz keveréke. Az összetett cukrok lassabban, kevésbé, de tartósabban emelik a vércukor szintet, hiszen nem azonnal dolgozza őket fel a szervezet, hanem először egyszerű cukrokká bontja le. Cukrok még a poliszachaidok is, melyek sok monoszacharid összekapcsolódásából épülnek fel. Ilyen poliszacharid például a keményítő. A cukor egyfajta szénhidrát, mely gyors energiával látja el a szervezetet. Megtalálható zöldségekben, gyümölcsökben, tejben és számos egyéb ételben, természetes formájában. Ha azonban édesíteni akarsz vele, valamilyen koncentrátumra lesz szükséged, s ehhez számos cukorféléből válogathatsz.

Nem tudom, régen is így volt-e, de az egészen biztos, hogy mostanában ha vendégek jönnek, mindig az az első és legfontosabb problémám, hogy „ok, de mit együnk”? A kérdés mindig ez, bárki jön, bármilyen ügyben, mert enni ugye kell, és az nagyon nem mindegy, hogy mit! Lehet, hogy ciki, de nekem a menü megtervezése mindig a buli legizgalmasabb része, és mindig jóval tovább tart, mint a vendégség maga.

Nos, nyáron általában könnyű fogásokat csinálok. Van azonban úgy, hogy átjönnek a csajok és komfort ételre vágynak, mert épp mindenkinek van valami nyűgje. Most is ez történt, úgyhogy nem arra fókuszáltam, mi egészséges, miben van sok zöldség és kevés kalória, inkább csináltam valamit, amibe tettem tejföl is, meg tésztát is, meg húst is, mert az ilyen ételtől mindenki egy csapásra boldog lesz! Így történt, hogy elővettem egy régi, klasszikus Stroganoff receptemet, mert az mindig jó, de beletettem pár csavart. A bélszínt, mint alapanyagot azonnal elvetettem, mert mégis csak nyár van, meg a lányok amúgy is jobban szeretik a szárnyast és lássuk be, az étel így sokkal olcsóbb. Aztán arra gondoltam, mennyivel menőbb az, ha húskockák helyett cuki, mini- húsgombócokat csinálok, mert van valami a húsgombócokban, ami miatt mindenki odavan értük és a darált húsba rengeteg extra ízt is bele lehet csempészni. Azt pedig már sokszor írtam, hogy ha darálthús kell egy ételbe, én mindig pulyka felsőcombbal dolgozom, mert remek alternatívája a vörös húsoknak, és szerintem sokkal jobb az íze is. Ha pulykahúst veszek, rendszerint a Gallicoop márkát választom. A Gallicoop ugyanis rendelkezik fenntarthatósági tanúsítvánnyal, és kizárólag minden folyamatában ellenőrzött, magyar takarmánnyal etetett, hazánkban tenyésztett és tartott állatok húsát, és az azokból készített termékeket árulják, így a származását vissza tudod követni. E termékeknek emellett rendkívül vonzó tulajdonsága az is, hogy kaphatóak hiperekben is, így a vacsi hozzávalóiért nem kell száz helyre rohangászni.

Vannak azok az ételek, amiket kivétel nélkül mindenki imád, és a gyros mindenképpen ezek közé tartozik! Nálunk a gyerekek rendszeresen követelik, de mi van akkor, amikor épp nincs időnk kiugrani a kedvenc gyorsbüfénkhez? Vagy, ha aggódunk, hogy az utcán vásárolt tekercsbe rossz minőségű hús kerül? Nos, csinálunk otthon finomabbat, természetesen!

A gyros ráadásul, bár elsőre nem gondolnád, remek maradék feldolgozó étel, hiszen szárnyas hús szinte mindig van a mélyhűtőben, zöldség és joghurt is akad a frigóban, a pitához pedig természetesen mindig van liszt.

Gyrost nem csak vacsorára, de gyerek vagy felnőtt buliba csinálni is iszonyúan menő! A húst bepácolod előre, a joghurt szószt szintén bekevered, a pita tésztát pedig akár előző este is begyúrhatod. A zöldségeket összevághatod előre, aztán ha beállítanak a vendégek, csak bedobod a húst és a pita tésztát a serpenyőbe, vagy kerti buli esetén a grillrácsra, és kész! A pitát persze simán kisütheted már korábban is. Hidd el azt a bulit, ahol „házi gyrost” adnak, ráadásul ennyire finoman fűszerezett hússal, ilyen csodás pitába töltve, azt évek múlva is emlegetik majd!